Házilúd közismert nevén Liba

A tojó feje és csőre picit kerekebb, a nyaka rövidebb.

Mint tenyésztők, nagyon kedveljük és szeretjük ezt a szárnyast. Nem tépjük, nem tömjük, nem hizlaljuk. Beszerzés időpontja 2011 szeptember. Tiszteletben tartjuk a tenyészpárt, ami Dániából származik. Olasz fehér tenyéssz fajta, ami 3 hónak kihagyásával egész évben tojik. Szabad tartásban neveljük őket, harmóniában élve velük és a természettel.  A gúnár őrzi a területet, és felügyeli a rendet a baromfi udvarban. Súly: gúnár: 4,5 - 6,5 kg, tojó: 3,5 - 5,5 kg

A tojóhoz képest, a gúnár feje enyhén elnyúlt, a csőre és nyaka hosszabb, sok esetben a feje tetején lévő pukli nagyobb.

Leírás, tartás, érdekességek

A házilúd az egyik legrégebben háziasított baromfi. Az ismert legenda szerint Rómát, a birodalom idején, a ludak mentették meg egy éjszakai támadástól. Gágogásukkal figyelmeztették a védőket, a lopakodva közeledő ellenségre. A rómaiak terjesztették el Európa nagy részén, így a Kárpát-medencében is, olyan sikerrel, hogy Germániából rendszeresen nagy lúdcsapatokat hajtottak lábon Rómába.

Megnevezések
- a nőivarú ludat tojónak, a hímet gúnárnak nevezzük.
- napos-liba a 2 napnál nem idősebb példány,
- kisliba az 1–4 hetes, még az előnevelőben tartott állat,
- növendék 4–8 hetes kortól a törzsesítésig tartó időszakban,
- törzspótló a továbbtenyésztésre szánt példány.
A házilúd teste jól alkalmazkodik a vízi életmódhoz. Nem úszik túl jól, nem szeret hosszabb ideig a mély vízben maradni. Lábujjait úszóhártya köti össze. Csőrén az alsó és felső kávák élesek, hogy le tudja csípni tőből a legelő füvét. Tollazata egyszerű, dús, tömött, a hason és a mellen a fedőtollak alatt sűrű pihetollak nőnek. A növendék ludat először 9–10 hetes korában tépik, ilyenkor többnyire elérik a 4 kilogrammot. A második tépés ez után 7 héttel esedékes.

Érdekességek
A ludakról sokáig azt tartották, hogy együgyűek, buták, pedig a legértelmesebb szárnyasok közé tartoznak. A legelő csapatok például őröket állítanak, akik meg tudják különböztetni a pásztort a vadásztól.
A hízott libamáj előállításával már a rómaiak is foglalkoztak liszt, tej és méz keverékének feletetésével. A ludakat ősszel fogták hízóba, szűk helyen tartották,  hogy minél kevesebbet mozogjon, és naponta kétszer vízben ázott, sózott kukoricával tömték. Az így tartott liba egy hónap alatt hízott meg. Pecsenyelibát a nyár közepén is hizlaltak ezzel a módszerrel egy-két hétig.  Sok tájon szüretre hizlaltak fel töméssel gazdaságonként egy-két libát. A pecsenyeliba hagyományosan magyar piaci árucikk volt.

Oldal: Házilúd = Liba
Baromfi - díszbaromfi. Több mint hobby. - © 2008 - 2024 - baromfi-diszbaromfi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat