Erdélyi kopasznyakú
Az erdélyi kopasznyakú tyúknak több hazai elnevezése ismert. Így első erdélyi tenyésztője után „szeremlei tyúk”-nak, egy másik honossága szerint „bosnyák tyúk”-nak is nevezték. Későbbiekben a fajta – mely leggyakrabban fekete, fehér, sárga és kendermagos változatban fordult elő – erdélyi kopasznyakú tyúkként vált ismertté. A fajtára jellemző, hogy nyaka és részben a melle, valamint hasi része is tollatlan. A fejtetőn szintén kevés toll található. Testalkata hasonlít a magyar tyúkéra, de annál nagyobb törzsű, hosszabb és tojásdad alakú, melle kerek, mint a vadmadaraké. Szárnya hosszabb és hegyesebb.
Súlya az általam tenyésztett fajtának: kakas 4,50–5,50, a tojó 4,00–4,50 kg.
Tojáshozam: 140-150 db éves szinten.
Az erdélyi kopasznyakú tyúkot a 20. század első felében még elsőrendű gazdasági tyúkként tartották számon. Rendkívül edzettek, erősek és ellenállóak. Gyorsan fejlődnek és gyorsan tollasodnak. Számukra megfelelő környezetben kitűnő tojástermelők, tojásaik súlya a 70 g-ot is meghaladhatja. A tojások általában barna- vagy krémszínűek, de előfordulnak fehérhéjúak is. Egyes vidékeken kiváló téli tojóként tartották számon. Az erdélyi kopasznyakú tyúkot fekete, fehér és kendermagos színben tenyésztjük.